A neuroépítészet egy multidiszciplináris kutatási terület, amely a felépített környezet és az emberi agy kölcsönhatásával foglalkozik. Ötvözi a neurológia, a pszichológia, az építészet és más kapcsolódó tudományok ismereteit, hogy megértse, miként befolyásolja az épületek és terek kialakítása a kognitív, érzelmi és élettani reakcióinkat. Az épületekre adott reakcióinkat az agy hippokampusz területe befolyásolja. Ma fejlett tudományos eszközeink vannak, például funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) és elektroenkefalográfia (EEG), amelyek segítségével mérhetjük az agyi aktivitást és az emberek élettani reakcióit különböző környezetekben.
Egyszerűsítve kifejezve, a neuroarchitektúra arra a különböző reakciókra utal, amelyeket a felhasználó agya kelt, amikor egy adott környezetben tartózkodik. Ezek a neuronális reakciók rövid- és hosszú távon is megváltoztathatják a felhasználók hangulatát és viselkedését bármely térben.
Más paraméterek mellett ezek a hatások a következő paraméterek elemzésével mérhetők:
Agyi stimulációk (aagyterületeken, amelyek aktívak a felhasználó tartózkodása alatt a környezetben);
Az a gondolat, hogy az épített környezet hatással van az emberek jólétére és viselkedésére, nem új. Már az ókorban is az építészek intuitívan arra törekedtek, hogy olyan tereket hozzanak létre, amelyek bizonyos hangulatokat és reakciókat kell hogy kiváltanak. Például templomokban bizonyos építészeti jellemzőket alkalmaztak, hogy például tiszteletet vagy szellemi felemelkedést indukáljanak.
Siamak Hariri Ted előadásában ezt a szempontot a Bahá'i templom példáján keresztül tárgyalja.
A neuroépítészet célja, hogy ezeket a tudományos megállapításokat alkalmazza a terek és épületek tervezésének optimalizálására. A színek, formák, fények, anyagok és a tér elrendezésének célzott használatával például csökkenthető a stressz, elősegíthető a koncentráció, vagy kellemes atmoszféra teremthető.
A neuroarchitektúra megértése egyre inkább beépül az olyan területekbe, mint az egészségügy, az oktatás és a várostervezés. Segíthet abban, hogy a kórházakat betegbarátabbá tegyük, a tanulási környezeteket hatékonyabbá alakítsuk és élhető városokat tervezzünk.
Michael Murphy a Ted Talkjában arról beszél, hogy milyen hozzájárulást nyújthat az építészet a gyógyulási folyamatok támogatásához.
Kiemelkedő példák a neuroarchitektúra alkalmazására kórházak és rákbeteg-ellátó intézmények tervezésében a Maggiék Központjai, amelyek az Egyesült Királyság-szerte találhatók, és olyan neves építészek terveztek, mint Frank Gehry, Heatherwick, Snøhetta vagy Zahra Hadid, aki többek között a WU Wien Learning and Library Centerét is tervezte.
A neuroarchitektúra különösen az oktatási intézmények tervezésében már elképzelhetetlen. A képzés és az építészet közötti kapcsolatra összpontosít a Homereport 2023., és a kölcsönhatást „Edutecture” néven fogalmazza meg. Az Edutecture trendben van.
Így a RIBA-Stirling-díjat az Egyesült Királyság legjobb új épületéért 2021-ben a Kingston Egyetem Town House-a kapta, amelynek megépítése 50 millió fontba került. 2022-ben is oktatási intézmény kapta a díjat – az új Magdalene College könyvtára.
Ugyanígy Rem Koolhaas és Joshua Prince-Ramus által tervezett könyvtár, a (Seattle Központi Könyvtár), lenyűgöző példa arra, hogyan használja az építészet a természetes fényt, a rugalmas tértervezést és az innovatív térkoncepciókat, hogy inspiráló környezetet teremtsen a tanulás és a kutatás számára.
A mai tudásalapú társadalomban a nevelés más pedagógiai megközelítést követ, mint az iparosodás idején. Ezzel szemben az oktatási intézmények arculata, amelyek mindig tükrözik az építés idején érvényes pedagógiai, kulturális és társadalmi értékeket, csak lassan változik. Izgalmas koncepciók és pilotprojektek már most is azt mutatják, hogyan lehet újragondolni a tanulási területeket. „A neuroépítészet előrehaladása, mint a levegő, a fény és a zajok hatása az emberi jólétre, forradalmasítja azt a módot, ahogyan a nevelés megvalósul és az oktatási terek felépülnek.” hangsúlyozza Oona Horx Strathern a Homereport 2023-ban.
A Ecophon cég például új zajcsökkentési módszereket fejleszt iskolák és óvodák számára, hogy csendes tanulási környezetet teremtsen. Az akusztikai kihívásokat a zajtükröző felületek okozzák, de lebegő akusztikai panelek segítségével csökkenthetők. Ez nemcsak a hallási minőséget javítja, hanem érdekes módon az iskolai étkezések ízét is.
A szaglás és a térélmény szoros kapcsolata új neurológiai építészeti felfedezések révén is erősödik. Olyan építészek, mint Steven Hall, Peter Zumthor és Juhani Pallasmaa egy szinesztétikus építészet fogalmát hirdetik, ahol a szagok éppoly fontos szerepet játszanak, mint a látás. Alvar Aalto ennek az ötletnek a meghatározó alakja volt. Számára az építészet fényből, hangokból és szagokból áll. Épületei a finn erdők illatát árasztják. A tértervezés során ma már szándékosan használnak illatokat, hogy meghatározó térélményeket hozzanak létre. Ez egy olyan stratégia, amely azzal a felismeréssel él, hogy egy hely identitása nemcsak vizuálisan tapasztalható, hanem elsősorban olfaktorikusan is, és hogy pontosan ez az interakció a vizuális és olfaktorikus ingerek között határozza meg a térélményt.*
A építészetben különösen a különböző neuroesztétikai elvek, mint a szimmetria, arányok, színek, természetes anyagok, fény és árnyék játszanak szerepet, hogy esztétikailag vonzó környezeteket hozzanak létre.
Egy kiemelkedő és díjnyertes példa arra, hogyan lehet egy exkluzív lakóingatlant a neuroépítészet elvei szerint megtervezni, a Villa las Nubes Spanyolország déli részén, amely jelenleg az AKKADIA portfóliójában található.
Ő a tökéletes példa arra, hogyan lehet az neuroesztétikai elveket alkalmazni az építészetben, hogy esztétikailag vonzó és kellemes környezeteket hozzanak létre, amelyek pozitív érzelmi reakciókat váltanak ki és befolyásolhatják az emberek jólétét.
Utolsó, de nem a legkevésbé fontos, hogy a 2023-as Velencei Építészeti Biennálé is megmutatja, hogy az érzelmek és a tér kölcsönhatása a kor pulzusán áll. A “A tér érzelmi hatalma” című könyvben Pallasmaa finn építőművészt idézik, aki ezt az egyesítést a következőképpen fogalmazza meg:
"Valahányszor belépek egy térbe, azonnal a tér belép belém. Az építészet egy csere. Nem az építészetet nézem, hanem az építészetet találom meg magamban."