A neuroarchitektúra egy multidiszciplináris kutatási terület, amely a meghatározott környezet és az emberi agy közötti kölcsönhatással foglalkozik. Összekapcsolja a neurológia, a pszichológia, az építészet és más kapcsolódó tudományágak megállapításait, hogy megértse, miként befolyásolja a tér- és építészet kialakítása a kognitív, érzelmi és fiziológiai reakcióinkat. Az épületekre adott reakcióinkat az agy hippocampus területe befolyásolja. Ma már rendelkezésünkre állnak fejlett tudományos eszközök, mint a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) és az elektroencefalográfia (EEG), amelyek segítségével mérni tudjuk az emberek agyi aktivitását és fiziológiai reakcióit különböző környezetekben.
Egyszerűbben kifejezve, a neuroépítészet arra a különböző reakciókra utal, amelyeket a felhasználó agya produkál, amikor egy adott környezetben tartózkodik. Ezek a neuronális reakciók rövid- és hosszú távon is megváltoztathatják a felhasználók hangulatát és viselkedését bármilyen térben.
Más paraméterek mellett ezek a hatások a következő paraméterek elemzésével mérhetők:
Agyi stimuli (az agyterületeken, amelyek aktívak, amíg a felhasználó a környezetben tartózkodik);
Az a gondolat, hogy az épített környezet hatással van az emberek jólétére és viselkedésére, nem új. Már az ókorban is az építészek intuitívan arra törekedtek, hogy olyan tereket hozzanak létre, amelyek bizonyos hangulatokat és reakciókat váltanak ki. Például a templomokban bizonyos építészeti jellemzőket alkalmaztak, hogy például tiszteletet vagy spirituális felemelkedést idézzenek elő.
Siamak Hariri Ted előadása ezt a szempontot a Bahá'i Templom példáján keresztül tárgyalja.
A neuroarchitektúra célja, hogy ezeket a tudományos megállapításokat alkalmazza a terek és épületek tervezésének optimalizálására. A színek, formák, fények, anyagok és térkialakítás célzott használatával például csökkenthető a stressz, elősegíthető a koncentráció vagy kellemes légkör teremthető.
A neuroarchitektúra megértése egyre inkább beépül az olyan területekbe, mint az egészségügy, az oktatás és a várostervezés. Segíthet a kórházak betegekbarátabbá tételében, a tanulási környezetek hatékonyabbá tételében és élhető városok tervezésében.
Michael Murphy a Ted Talkjában arról beszél, hogy az építészet hogyan segíthet a gyógyulási folyamatok támogatásában.
Kiemelkedő példák a neuroarchitektúra alkalmazására kórházak és rákbetegek számára készült intézmények tervezésében az Egyesült Királyság-szerte elhelyezkedő Maggie's Centre-ek, amelyeket többek között Frank Gehry, Heatherwick, Snøhetta és Zaha Hadid tervezett. Utóbbi többek között a WU Bécsi Learning and Library Center tervezését is elvégezte.
A neuroarchitektúra főként az oktatási intézmények tervezésében már elengedhetetlenné vált. Az oktatás és az architektúra közötti kapcsolatra a Homereport 2023 is figyelmet fordít, és a „Edutecture” kifejezés alatt foglalja bele az kölcsönhatást. Az Edutecture trendben van.
A RIBA-Stirling-díjat 2021-ben Nagy-Britannia legjobb új építészetéért a Kingston University új Town House-a kapta, egy épületegyüttes, amelynek felépítése 50 millió fontba került. 2022-ben is oktatási intézmény kapta a díjat – a Magdalene College új könyvtára.
A Rem Koolhaas és Joshua Prince-Ramus által tervezett könyvtár (Seattle Központi Könyvtár) egy lenyűgöző példa arra, hogyan használja az építészet a természetes fényt, a rugalmas térszervezést és az innovatív térkoncepciókat, hogy inspiráló környezetet teremtsen a tanulás és a kutatás számára.
A képzés a mai tudásalapú társadalomban más pedagógiai megközelítést követ, mint az iparosítás idején. Ezzel szemben az oktatási intézmények külseje, amelyek mindig a megépítésük idején érvényes pedagógiai, kulturális és társadalmi értékeket tükrözik, csak lassan változik. Izgalmas koncepciók és pilotprojektek azonban már most megmutatják, hogyan gondolhatók újra a tanulási terek. „A neuroépítészet előrehaladása, mint például a levegő, fény és zaj hatása az emberi jólétre, forradalmasítja a képzés megvalósításának és az oktatási terek felépítésének módját.” állítja Oona Horx Strathern a Homereport 2023-ban.
A Ecophon cég például új zajcsökkentési módszereket fejleszt iskolák és óvodák számára, hogy nyugodt tanulási környezetet teremtsen. Az akusztikai kihívásokat a hangos felületek okozzák, de lebegő akusztikai panelek révén csökkenthetők. Ez nemcsak a hallási minőséget javítja, hanem érdekes módon az iskolai étkezések ízét is.
A szaglás és a térélmény szoros kapcsolata új neuroépítészeti felfedezésekkel van stimulálva. Olyan építészek, mint Steven Hall, Peter Zumthor és Juhani Pallasmaa egy szinesztéziás építészeti fogalmat propagálnak, ahol a szagok ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint a látás. Alvar Aalto ezt az ötletet alapvetően formálta. Számára az építészet fényből, hangokból és szagokból áll. Az ő épületei a finn erdők illatát árasztják. A tértervezés során manapság tudatosan használnak illatokat, hogy meghatározó térélményeket alkossanak. Ez egy olyan stratégia, amely arra épít, hogy egy hely identitása nem csupán vizuálisan élhető meg, hanem elsősorban olfaktórikusan, és hogy pontosan ez a vizuális és olfaktórikus ingerek közötti kölcsönhatás határozza meg a térélményt.*
A építészetben különösen a különböző neuroesztétikai elvek, mint a szimmetria, arányok, színezés, természetes anyagok, fény és árnyék játszanak szerepet, hogy esztétikailag vonzó környezetet teremtsenek.
Egy kiemelkedő és díjnyertes példa arra, hogyan lehet egy exkluzív lakóingatlant a neuroarchitektúra elvei szerint megtervezni, a Villa las Nubes Spanyolország déli részén, amely jelenleg az AKKADIA portfóliójában található.
Ő a tökéletes példa arra, hogy hogyan alkalmazhatók a neuroesztétikai elvek az építészetben, hogy esztétikailag vonzó és kellemes környezetet teremtsenek, amelyek pozitív érzelmi reakciókat váltanak ki és befolyásolják az emberek jólétét.
A legutolsó, de nem a legkevésbé fontos dolog, hogy a jelenlegi 2023-as Velencei Építészeti Biennálé is példázza, hogy az érzelmek és a tér kölcsönhatása napjaink pulzusán áll. A “A tér érzelmi ereje” című könyvben a finn építész, Pallasmaa idézik, aki ezt az egyesülést a következőképpen foglalja össze:
"Valahányszor belépek egy térbe, azonnal a tér belép belém. Az építészet egy csere. Nem az építészetet nézem, hanem inkább az építészetet találom meg magamban."